Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
224 nek ki. „Valamelly városba pedig, így szól, bementek, és be nem fogadnak titeket; kimenvén annak utczáira mondjátok: még a’ port is, iueliy reánk ragadott a’ ti várostokból, reátok törüljük“ Luk. 10, 10 és k. Krisztus’ ezen parancsát az apostolok híven teljesítek; ugyanis midőn a’ zsidók’ szent Pár tanításának káromkodva ellene mondának : „Akkor Pál és Barnabás bátorságosan mondának : nektek kell vala először hirdetnünk az Isten igéjét; de minthogy azt megvetitek, és méltatlanoknak ítélitek magatokat az örök életre; ime a’ pogányokhoz fordulunk“ Apóst. Cs. 13, 46. Azonban a’ megbántás’, nehézség’, vagy alkalmatlanság’félelme miatt, vagy csupán személytekintetből nem kell mindjárt a’ magányos tanítás’ kötelességét elhanyagolni; hiszen az apostol világosan ezt parancsolja: „Prédikáld az igét: légy rajta alkalmatosán, alkalmatlanul: feddődjél, esedezzél, dorgálj minden békeségestüréssel és tanítással“ Tim. II. L. 4, 2. Van tudniillik valamelly bizonyos neme az alkalmas alkalmatlanságnak, vagy inkább vagyon valamelly bizonyos gyöngédség, melly az édes anyát készti, hogy szeretett gyermekét a’ halál’ torkából kiragadni önveszedelmével is ügyekezzék. Ezen gyöngéd érzés a’ lelkipásztorra nézve azt fogja véghez vinni, hogy szeretettel, szelídséggel és béketiiréssel legyőzze a’ tanítandó hívek’ tudatlanságát , üres mentségeit, sőt még a’ tőlek eredett megbántásokat is ; hogy azután fölűlhaladván a’mutatkozó nehézségek’minden nemét, a’magányos tanítás’üdvös tisztében in ven eljárjon. Mi pedig a’ magányos tanítás’ alkalmát illeti: mivel szent Pál’ parancsolata szerint alkalmasan és alkalmatlanul rajta kell lenni, hogy a’ liivek illőleg taníttassanak, és az üdvösség’utján vezettessenek: úgy látszik, minden idő, minden hely, minden környűlállas jó alkalmat nyújt a’ magányos tanításra. Mind e’ mellett a’ következő részint önként jövő , részint szántszándékkal keresendő alkalmakat különösen említendőknek, és gondosan liaszná- landóknak Ítéljük: és pedig első helyen említjük a’ gyóntató széket; minthogy a’ hívek ebben mindennémű titkaikat, alattomos sérveiket, lelki nyavalyáikat, sokféle szükségeiket fölfödezik, és üdvös gyógyszerre várnak, sőt ezt
