Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
218 tán a’ magányos tanítás köz beszélgetés’ alakéban szokott előterjesztetni; így tehát a’ tanítvány, ha valamit nemért, felvilágosítási kérhet, kétségeit előadhatja, ellenvetéseket tehet, és így meggyőződése erős és tántoríthatatlan leszen. Végre a’ nyilványos tanításnak, minthogy többekhez intéz- tetik, általánosnak kell lennie; és azért az egyesek’ különös kötelességeit nem érdekelheti, kinekkinek gondolkozásmódjához nem illeszkedhetik: a’ magányos tanítás ellenben az egyesek’ természetét és szükségét tartja szem előtt. És ime ezek azok, miket mind a’ magában vett, mind a’ nyil- ványossal összehasonlított magányos pásztori tanítás’ haszna iránt mondandónak Ítéltünk. A’mi pedig ugyanezen magányos tanítás’ szükséges voltát illeti: ez kitűnik először abból, miszerint sokan a’ hívek közül a’ nyilványos és közös tanításokat vagy elmulasztják, vagy körülményeik miatt részt bennek nem vehetnek. De még azokra nézve is, kik a’ nyilványos tanításokon megjelennek, ezen tanítások gyakran nem elégségesek; mert vágynak olly kötelességek, mellyeket nyilványosan eléggé ki nem fejthetni: ide tartozik p. o. a’ házasok’ kötelessége a’ nemi közösülés iránt; vágynak olly kötelességek, mellyeket a’ nyilványos tanítás’ alkalmával olly gyakran, olly sokáig, olly különösen nem fejtegethetni, mint a’ dolog’ természete kívánja: illyenekp. o. a’szülőknek gyermekeik-iránti kötelességeik. Említsük e még azt is ? miszerint a’ nyilványos tanítást soha úgy nem intézhetni, hogy a’ tudatlanok is azt egészen fölfogják, hogy a’ megátalkodottak’ szive is általa megindulván , ugyanazok’ akarata egészen megjavuljon. Ezekből kitetszik, miként a’ pásztori oktatásoknak mind anyaga mind alaka azt kívánja, hogy a’ lelkipásztor a’ magányos tanítást is használja Azonban itt más kérdés ered: valljon köteles e a’ lelkipásztor azon magányos tanítást, mellynek hasznát és szükséges voltát általában már megmutatok, különösen híveire nézve használni? Hogy ez a’ lelkipásztornak köteles-
