Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b
216 nya oily szabályokat foglal magában, mellyek szerint a’ re- ligioi igazságokat a’ hívekkel helyesen közölhetjük. Nincs is a’ nyilványos és magányos pásztori tanítás’ tudománya között más különbség, mint hogy az elsőben olly szabályok hozatnak föl, mellyek szerint minden keresztény, nem-, kor- és állapotkülönbség nélkül a’ keresztény hitre és erkölcsre közösen tanittatik; a’ másodikban, vagyis a’ magányos pásztori tanítás’ tudományában pedig olly szabályok terjesztetnek elő, mellyek szerint a’ religioi igazságok, mások’távollétében, csak egy kettő előtt fejtegettetnek ’s terjesztetnek elő. A’ magányos pásztori tanítás’ tudományáról akarván a’ jelen fejezetben bővebben értekezni, midének előtt némelly olly szavaknak, mellyek töbször elő fognak fordulni, értelmét kell meghatároznunk. így a’ magányos pásztori tanítás e’ helyen nem más, mint buzgó iigyekezet azon, hogy egy, vagy, a’ köríilállásokhoz képest, több hallgatóval a’religioi igazságok közöltessenek, a’ keresztényhez illő érzelmek bennek fölébreszlessenek, akaratuk végre az erkölcsi parancsok’ teljesítésére indit- tassék. A’ magányos pásztori tanítás’ tudománya pedig olly szabályok’ rendszerét teszi, mellyek arra tanítanak bennünket, hogyan kell egy két hallgatóval a’ religioi igazságokat közölni, hogyan kell a’ keresztényhez illő érzelmeket bennek fölébreszteni, hogyan kell végre akaratukat az erkölcsi parancsok’ teljesítésére bírni. Tanítványnak tovább e’ helyen azt mondhatni, ki szükségéhez képest a’ hit’ ’s erkölcs’ dolgában magányosan oktattatik. Tanítónak pedig az neveztetik, ki a’szükséges oktatást hallgatóival magányosan közli. Végre fölszólításnak vagy beszélgetésnek itt azon értekezést mondjuk, mellyet a’ magányos tanító vagy folyvásti beszéd’, vagy pedig kérdések’ és feleletek’ alakában ollyak előtt tart, kiket külön akar tanítani.
