Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 2. kötet (Buda, 1842) - 24.200b

213

253. ésk.lap. ezeket olvashatni: ,,A’keresztény tanítmány’ tanítója és az erkölcsi fölvigyázó a’ gymnasiumokban —■ — mindennem akadályozott ünnepen, az ifjúság’jelenlétében, misézni fog; azután az ötödik és hatodik iskolás nevendéke- ket iskolájokban összehiván latin beszédet tartami; melly először azepistolát és evangéliumot röviden megmagyarázand- ja, azután a’ keresztény hitágazat’ valamelly részét fejten- di ki, és végre illő erkölcsi oktatással fog befejeztetni. — —-------Hasznos leszen a’ szent szertartások’ okát és méltóságát; a’ nevezetes!) ünnepek’ nevét, eredetét és titkát fölvilágosítani, egyszóval a’ szent liturgiát kifejteni: mert illő a’ keresztény embernek arra taníttatnia, hogy legszentebb religiónk’ tiszteletes szertartásait ismerje és annak helyén használhassa; attól pedig óvakodnia kell, nehogy ezek’ magyarázata közben valami idegen-szerű tárgyak és bizonytalan történetek hozassanak föl.“ Ezekhez mi még csak azt adjuk: miszerint a’ gymnásiumbeli ifjakhoz tartandó beszédeket sokkal jobb betéve mondani, mint könyvből vagy Írásból olvasni; mert az, ki olvas, sem az ifjúságra nem ügyelhet, sem a’ beszédnek elegendő erőt nem adhat. Szükség’esetére azonban elégségesnek tartjuk, ha az ifjúság' szónoka legalább olty módon birandja az előadandó tárgyat, hogy írásba csak néhanéha kelljen néznie, mert így mind hallgatóira vigyázhat, mind szavalása elég szabad lehet. Végre az Universitast és Akadémiákat tekintve a’ már most harmadszor említett könyvben a’ 213. és k. lapon ezek vágynak: „Kívánatos volna, hogy az egyházi szónokok semmi beszédet, főleg pedig ollyant, mellyel az Akadémia’ egész gyülekezete előtt tartanak, ne Írásból olvasnának , hanem a’ dolognak nagyobb erőadás, és a’ szivek’ indulatának fölébresztése és nevelése végett minden beszédet betéve mondanának, jól emlékezvén: miszerint a’ beszédekre nézve először is, másodszor is, harmadszor is a’ helyes elmondásról kell gondoskodni. Minthogy azonban ezt különbség nélkül nem mindenkitől várhatni; mert né-