Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
33 zonyos, hogy a’ velek kapcsolatban lévő pásztori hivatal Isteni eredetű; minthogy a’ szentirás’, szent atyák’ és egyházi gyülekezetek’ tannsága szerint Krisztus ámbár nem egyenlő-hatalmú de csak ugyan kétrendbeli pásztorokat rendele. Még megjegyzésre méltó, hogy a’ plébánosokat parochusoknak vagy paroecusoknak is szokás nevezni. Melly nevüket a’ görög nagiyu) (adom, közlöm), vagy naqoixéw (valakivel lakom) szótól származtathatni; minthogy tudniillik a’ plébánosnak kötelessége az üdvösségre szükséges dolgokat a’ liivekkel közölni, valamint velek egy helyen lakni is kötelességében áll. Régenten majd compresbytereknek, majd fölsőbb, elsőbb, vagy másodrendű papoknak is (principales, priores, vel secundi ordinis sacerdotes) neveztettek; fölosztatni pedig két rendre szoktak, úgy hogy némellyek fő- mások al- plebánosoknak (primitivi et inferiores parochi) hivatnának. Miután tudniillik a’hívek’ száma szaporodók, egy templom nem volt mindnyájoknak elégséges; ’s azért a plébánia’ körében kápolnákot kezdének építeni, a’ főtemplom’ papját főplebánosnak, a’ kápolnáét pedig alnak nevezvén L. Pelliccia’ idézett munkáját a’ 78-dik lapon. A’ hajdani főplebánosokhoz hasonlók a’ mi plébánosaink, valamint ellenben a’ régi alplebánosokhoz talán leginkább káp- lánaink hasonlítanak. A’ plébániának hajdan szinte különféle nevei voltak: neveztetett, mint még ma is szokásban vagyon, a’ fönemlített származtatás szerint parochia- vagy paroeciának; talán a’ német Pfarre szerint fárának; aegyptusi névvel pedig labra- vagy lavrának. Sőt mint a’ megye (dioecesis) püspök’parochiájának, úgy a’parochia plébános’ megyéjének mondatott L. Dominici Macri Hie- rolexicon. Utoljára a’ plebániabeliek is különfélekép szoktak neveztetni: majd híveknek, minthogy Krisztusnak és az ő anyaszentegyliázának hisznek; majd nyájnak vagy juhoknak, mivel pásztorok alatt vágynak; majd világiaknak (saeculares), mert a’ világban (in saeculo) élnek; majd köznépnek vagy laicusoknak a’görög Inon szó szerint; majd végre keresztény népnek (populus vagy plebs Christiana). 3 l. KÖTET.