Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

34

9. §. A’ lelkipásztor’ képe ’s ebből származott tulajdoni.

A’ pásztori hivatal, niellyről az első fejezetben hőven értekezénk, ’s mellynek viselése az előbbi §. szerint a lelkipásztorokat illeti, sokkal több ’s nagyobb dolgokkal foglalkozik; hogy sem azt minden gond és aggódás nélkül akárkire is reá bizhassuk. Ez okra nézve föltettük magunkban, hogy, mennyire erőnk engedi, annak képét leírjuk, kit a’ pásztori hivatal’viselésével bátran megbízhatni. Azonban eme’ fenséges és majdnem emberi erőt félülhaladó tárgyra nézve tulajdon tehetségeinkben nem bízván eléggé, a’ lelkipásztor’ képének rajzában jobbnak találtuk a’szent- irásnak szívreliató, aranyszájú szent Jánosnak bájoló, szent Ágostonnak nyomos, szent Jeromosnak erőteljes, szent Bernárdnak mézzelfolyó szavait használni, mint e’ helyen - szenteletlen és magunk által gondolt kifejezéseket hozni föl; nehogy azon képre, mellyet mi legelevenebb színekkel óhajtanánk szem elejbe tüntetni, a’ mi ügyetlenségünk inkább árnyékot vessen, mint kellő fényt derítsen. A’test’ alkatát, sőt ennek állását és külső alakát is a’ lelkipásztornak szinte mint más embernek a’ természet’ bölcs alkotója, az úr Isten adja: ezekről tehát a’ keresztény nyáj’ jólelkü pásztora nem gondoskodik aggódva, sokkal nagyobb figyelmet fordítván a’ lélekre, és ennek tehetségeit sokkal szorgosabb gonddal növelvén. Ugyanis tudja ő: milly nagy a’ veszély, ha a’ pásztor nem talál a’ legelőre, ha a’ kalauz nem jártas az utón, ha a’ helyettes nem tudja ura’ akaratát. Erre nézve a’ szentirást gyakran olvassa, sőt soha le nem teszi kezéből a’ szent könyveket, szent Jeromos ep. ad Nepot. Az oda fölvalókat keresi, hol Krisztus vagyon. Az oda fölvalókról elmélkedik, nem a’ földiekről Koloss. 3, 1 és k. Társalkodása mennyekben vagyon Filipp- 3, 20. Erre nézve a’ szentirás’ olvasását imádság-