Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

354

sokban ír; nehogy vagy másokat tanítson, mint kellene, vagy nem olly módon és időben tanítson, mint kellene, és így vigyáztalansága miatt czélt ne érjen. Végre Írásmódja világosság, szilárdság és jó rend által különböztesse magát ; következőleg a’ szóban forgó tárgyak’ fogalma, osztályozása, bebizonyítása és más illyesek a’Gondolkozástan’ szabályai szerint intéztessenek.

Mi berekesztésül azon munkácskákat illeti, mellyeket a’ lelkipásztor ne talán hallgatói’ számára ír: ezeket a’Helyes és Csinos írás’ szabályai szerint kell készíteni; fő pontjaikat helyesen föl kell osztani; végre mindent jó renddel és jó ízléssel kell szerkesztetni. — Ha pedig a’ lelki- pásztor ne talán valamit nyomtatásban kívánna kiadni: a- zon kell lennie, hogy a’ munkának helyes belső szerkezetén kívül a’ nyomtatási hibák szorgosan kiirtassanak; ezt tenni annál szükségesebb, minél keveshbé alkalmatos maga a’ köznép illyesek kijavítására. Azután a’ köznép’ hasznára készített könyvek’ betűi ne legyenek igen aprók, minthogy az, illy eket részint nem szeret, részint nem tud olvasni. Végre a’könyvnek egész külső alaka ollyan legyen, hogy a’ szerzőnek jó ízlését bizonyítsa, és azt legkevesbbé se akadályozza, hogy a’ keresztény hívek által könnyen haszonra fordittathassék, és egyik helyről kényelmesen a’ másikra vitethessék.

IKCtYEDIH SZAKASZ.

Azon tulajdonok, mellyek a’ lelkipásztornak, mint a’ religioi igazságok’ tanítójának szükségesek.

84. §. Az előadandó tárgyak’ kapcsolata.

Azokból, miket az előbbi három szakaszban bővebben kifejténk, eléggé kitűnik: milly sok és nehéz tisztei vannak a’ lelkipásztornak: ha őt úgy tekintjük, mint az Is-