Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
355 ten’ igéjének hirdetőjét. Valóban a’ keresztény híveknek hasznos igazságokat tulajdon kútfőikből meríteni; ugyanazon igazságokat nem csak világosan előterjeszteni hanem nyomosán meg is mutatni; a’ hallgatókban az előadott igazságokhoz mérsékleti üdvös érzelmeket ébreszteni; sőt még akaratukat is a’ szerint, mint a’ kifejtett igazságok kívánják, jóra vezérleni és a’ rosztól távoztatni; ezen fölül pedig még jói választott tanítási módszer szerint gondolatit illő ’s helyes szavakkal előterjeszteni; és végre a’ jól elkészített tárgyat, a’ körülményekhez képest, majd élő szó és tagjártatás, majd pedig írás által a’hallgatókkal közleni: igen, mind ez sok és nagyon nehéz. Elannyira, hogy épennem mondhatni, mintha az igen sokat követelne, ki ama’tulajdonokat, mellyeket mi a’ 9—19. §§. szerint a’ lelkipásztorra nézve szükségeseknek állítánk, ugyanebben az okra nézve is meglenni kívánja, minthogy a’ lelkipásztornak kötelességében áll a’ religioi igazságokat hirdetni. Ámbár pedig ezen tulajdonok sokfélék és nagy számmal vágynak : mind e’ mellett igen könnyen két részre, úgy mint testiekre és lelkiekre osztályoztaíhatnak. A’ testi tulajdonokat a’ 10-dik §-ban terjesztettük elő; a’ lelki tulajdonokat pedig, mellyek közül némellyek az ismerő, mások az érző, ismét mások a’ vágyó tehetséget illetik, a’ 11—17. §§-ban fejtettük ki. Ezeket tehát újólag fölhozni ’s bővebben fejtegetni szükségtelennek Ítélvén, csak azt az egyet jeleljük meg: miszerint a’ most idézett helyeken terjedelmesebben előadott tulajdonok főleg azért szükségesek a’ lelkipásztornak, minthogy tisztében áll az Isten’igéjét hirdetni ; ugyanis ezen tisztnek pontos teljesítése egész embert kíván, sőt azt kívánja, hogy az ember’ minden ereje jelesen miveit legyen. Midőn ellenben a’ pásztori hivatal’ egyéb tisztei, miilyen p. o. a’ szentségek’ és szertartások’ illő kiszolgálása vagy a’ jó példaadás , az ember’ némelly ereinek fogyatkozása mellett is helyesen teljesittethetnek. Egyébiránt nehogy azokat, miket már inás helyen elég vi23 *