Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a

35?,

S3. §. Befejezés.

Gondolatinknak látás által tapasztalható jelei között második helyre teszsziik a’ hetüket, mellyeket tudniillik az irás szinte mint a’ nyomtatás haszonra szokott fordítani. A’hetüknek milly jótévő befolyásuk vagyon az emberi nemre, szükségtelen hosszabban fejtegetni, és legyen elég e’ tárgyban azt megjegyezni, hogy a’ betűknek a' köznép’ oktatása közben is igen nagy hasznuk vagyon. Mert ámbár elhallgatnék is, hogy nem csak az egyházi tanításokat és beszédeket, hanem a’magányos pásztori tanítás’több nemeit is a’végett betűkkel följegyezhetni; hogy későbben a’hallgatók által olvastatván bővebb lelki hasznot szerezzenek ; azt mindazáltal szükséges említenünk, miszerint lehetnek olly körülmények, hogy igen hasznos a’ hallgatónak, ha talán írni tud, a’ vele közhitt pásztori tanítást leírnia, vagy u- gyanazt akár írott akár nyomtatott könyvből olvasnia. A’ mi leginkább azon esetre nagy hasznot fog hozni, ha talán az előterjesztett igazságot többféle nehézség nyomja, vagy legalább ellene több-rendbeli észrevételt tehetni, elannyira, hogy mindent egy hallásra helyesen föl nem foghatni, mindent emlékezetben nem tarthatni. Azt azonban alig érdemes említeni, miszerint azon oktatás között, mellyel szóval és lagjártatás által terjesztünk elő, és a’ között, mellyet belükkel jegyziink föl, alig vagyon más különbség, mint a’ melly az élőszó és holt betű között találtatik. Ez okra nézve mind az, mit eddig a’ pásztori oktatás felől általában, különösen pedig a’ pásztori oktatás’külső alaka felől mondánk, az Írásba foglalt oktatáshoz is könnyen alkalmazható. Arról mind e’ mellett soha nem szabad megfeledkezni: miszerint az Írott oktatás sokáig szokott tartani, sokak’ kezébe szokott jöni, és azért sokféle szigorú bírálatokon szokott áltaimenni; következőleg az írásnak különös gonddal s éles előrelátással kell készülnie. Azután vegye gondolára a’ lelkipásztor: kik’ számára s minő környű<állá- r. KÖTET. 23

IÁ