Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
236 60. §. A’ religioi igazságok’ tanítása közben szem előtt tartandó szabályokról általános észrevételek. Fölös volna e’ helyen azt bővebben fejtegetni, hogy az ismerő tehetség vagyis elme különböző munkálkodásához képest különfélekép osztályoztatik elannyira, hogy bevett szokás szerint az egyik elmebeli erő külső vagy belső szemlélő tehetségnek (Anschauungsvermögen), a’ másik értelemnek, a’ harmadik itelő tehetségnek, a’ negyedik okosságnak, az ötödik emlékezetnek, és úgy tovább minden tehetség más és más névvel neveztetik; valamint azt is szükségtelen volna sok szóval vitatni, miszerint az emberi elmének fő tiszte abban határozódik, hogy a’ bennünk és kívülünk lévő különféle tárgyakat helyesen észre vegye és jól megismerje: azt azonban e’ helyen is meg kell említenünk, hogy valamint más tárgyaknak, úgy a’ religioi igazságoknak világos, bizonyos és erős alapokon épült ismerete az emberi elme’ köréhez és munkálkodásához tartozik. Honnan önként az következik, hogy valamint egy részről a’ liivek a’ teremtő’ akarata szerint elméjek’ egész erejét különös gonddal arra fordítani kötelesek, miszerint az üdvös tárgyak’ ismeretében napról napra tovább haladjanak: úgy más részről a’ lelkipásztor’ fő kötelességei közé tartozik, hogy illő módon az elmebeli tehetségekre hatván a’ keresztény nép’ illyetén üdvös törekvését mind inkább könnyítse ’s biztosabbá tegye. Csak hogy épen ezen hasznos és foganatos hatás az ember’ elméjére olly sok és nagy nehézségekkel vagyon kapcsolva: miszerint bátran azt reményllietjük, hogy nem haszontalan munkát viszünk véghez, ha helyesen és jó renddel előterjesztjük azon szabályokat, mellyeket a’ lelkipásztor, a’religioi igazságokra tanítván a’ keresztény híveket, mindenkor nagy haszonnal szem előtt tarthat. E’ szabályok' előterjesztése közben különféle utat és módot szokás követ-
