Szilasy János: A lelkipásztorság tudománya 1. kötet (Buda, 1842) - 24.200a
234 önként az következik, hogy a’ keresztény nép’ tanítása közben a’ hitágazatokat az erkölcsi parancsoktól egészen soha el nem választhatni, és hogy e’ két-rendbeli religioi igazságokat mindig olly kapcsolatban szükséges előterjeszteni, melly szerint ezek egymást kölcsönösen fölvilágosítsák, megerősítsék és bebizonyítsák. Jelesül pedig a’ religio’ elméleti részére nézve illy étén kapcsolatot ajánlhatunk: hogy minden hitágazat a’ részről is különösen kitüntessék , miszerint az erény’ gyakorlására és a’ boldogság’ eszközlésére jótevő befolyással bír; azután minden hitágazatnak gyakorlati haszna olly módon fejtessék ki, miszerint majd következtetés gyanánt erkölcsi parancsok származtassanak belőle, majd a’ megismert kötelességeknek indítóokai vonattassanak el tőle. Ellenben a’ religio’ gyakorlati részére nézve illy kapcsolatnak nagy hasznát vehetni: ha tudniillik minden erkölcsi szabály valamelly hitágazatra építtetik; ha azután az erkölcsi szabály’ teljesítése a’ hitágazatoktól kölcsönözött indítóokok által siir- gettetik. MÁSODIK SZAKASZ. A’ pásztori tanítás’ belső a 1 a k a. 59. §. A* jelen szakaszban előterjesztendő dolgok* kapcsolata. Már a’ 38-dik §-ban megjegyeztük, hogy a’ pásztori tanítás’ anyagát illető elveknek illő kifejtése után, ugyanazon anyagnak a’ hallgatókhoz alkalmazandó belső alkotásáról fogunk értekezni. Mivel pedig a’ pásztori tanítás’ anyagának a’ hallgatókhoz alkalmazandó belső alkotását műszavak által a’ pásztori tanítás’ belső alakúnak szokás nevezni : a’jelen szakaszban a’ pásztori tanítás’ezen belső alakúról fogunk bővebben szólani; vagyis azon szabályt)-
