Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 2. kötet : Az egyházi különjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824b
109 alávetettek (újroxrogtg, substrati) s a megállapodók (avgagig), fokozatában t0j). Azonban hetedik században az Egyház halk egyezésevei ez elv divatozni kezdett: a hivek nyilvános vétkekért nyilván; külön vétkekért pedig külön vezekelni tartoznak. A 12ik század elejével a nyilvános vezeklés szigorúsága az által változott meg, hogy annak helyibe zarándoklatok fölvétettek, s pénzbeli áldozatok sat. tétettek. Rendes kiszolgálója a nyilvános vezeklésnek vala a püspök, ki segétségül papokat is veve. Mindazáltal a trienti zsinat rendeletinél fogva a püspökök botrány elhárítása végett nyilvános vezeklést ma is adhatnak föl« o «). Valamint továbbá a nyilvános vezeklés lassan megszűnt, úgy a külön vezeklés, mellyet püspökeiktől följogosított papok föladni szoktak, helyibe következett. 101. §. A búcsú. A tökélyes elégtétel igen nehéz lévén, gyarlóságunk fölse- gitése végett egyházi búcsú osztogattatni szokott. A búcsií részles elengedése az ideigi büntetéseknek, mellyeket a bűnnek megbocsátása után szenvednünk kellene. Ezt Krisztus urunk s szentéinek érdemei tekintetéből, saját elégtételünk részét ki nem zárva, az osztogathatja, ki a vezeklés szentségen kiil törvényhatóságot az Egyházban gyakorolhat. Ennél fogva 1) a búcsú által az ideigi büntetésnek része elengedtetik, 2) azt csak az Egyház főnökei osztogadhatják, 3) azoknak ereje Krisztus urunk rendelkezésétől függ. Ámbár pedig némellyek az egyházi s az isteni búcsú közt különbséget tesznek, mindazáltal hogy az ideigi büntetések mind a kettő által az Isten bírósága előtt is elengedtettnek, a hittudósok mutatják. Hogy pedig az Egyháznak hatalma vagyon búcsút osztogatni következőkbül tetszik : I. azt az Egyház föloldozó, vagy föntartó hatalma [bizonyítja 1 0 7). II. ssentPál példájából, ki a vérfertöző korinthusit az Egyházból kizárá, és ismét visszavevő szinte kitetszik '»*). III. az első Egyház püspökei példáiból105) Nostrae Instit. Hist. Eccl. t om. I. §. 97. et scq. 106) Cono. Trid. sess. 24. cap. 8. de reform. 107) Matth. XVIII. et Joan. XX. 108) I. Cor. V. 1 — 5. II. Corinth. II. 6 —11. Luc. VII. 47. de muliere pectatrice Luc. XXIIL 43. de latrone Joan. VIII. de muliere adultera plenam remissionem ab ipso Christo accipientibus.