Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
369 281. §. A világi Fejedelem egyházi v é d s é g j o g a. (Advocatia Ecclesiastica.) A világi Fejedelmet illető egyházi védség jogának azt nevezzük, inelly a vallás haladását s védségét tárgyozza azon oknál fogva, hogy a fejedelem az áliodalmat felsegíthesse. Mert minthogy az Egyház fő czélját, melly Isten dicsőite* seben, s a hívek szellemi üdvéhen áll, egyedül a vallás gyakorlata s keresztény erkölcs által elérhetni, mind kettő pedig az állodalom czélja előmozdítására szolgáló leghatha- tósb eszköz lenne (261 §.) a czélhezi jogbul pedig az eszkö- zökhozi jogis következnék , magatói foly, hogy a világi fejedelem az egyházi ügyeket is az állodalom haladására és hasznára fordíthatja, azok körül intézkedhetvén annyiban^ hogy a hitek lelkismeretének szabadsága és az Egyház szent hatalma fentartassék. E jog felsőbb védség jogának (jus supremae advocaíiae ecclesiasticae) vagy egyszerüleg felsőbb védségnek neveztetik. A fejedelem tehát e jog gyakorlatában következendőkre ügyelni tartozik: 1) hogy a hívek lelkismeretcnek szabadságát meg ne sertse. Mert az állodalom tagjai azon társaságos szerződés alkalmával, melly- nél fogva magokat fejedelem alá vetették, annak a vallás tárgyaira, vagy ]>edig lelkisinéretökre nézve semmi jogot nem engedtek , sőt nem is engedhettek. 2) hogy a szent hatalmat melly egyedül az Egyházat illeti, s mellyel üdvözítőnk nem a világi fejedelmeket, hanem a Püspököket felruházd parancsolván nekik, hogy az Isten Egyházát kormányozzák, meg ne sértse (101. §.) A fejedelem tehát, egyházi védség jogánál fogva egyedül oly egyházi tárgyakról rendetkezhetik mellyek az Egyház Ítéleténél fogva ugyan ennek czéljára hasznosok, vagy avval nem ellenkeznek. (263. §.) 24
