Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
260 gólütőt tevének, emezek pedig mezei fárákban foglalkozának. Archiprcsbyternek közönségesen az választatott, ki a széke« egyházban szolgálatot tevő papok közt, rendek, vagy má« tulajdonok tekintetéből a többieket megelőze, Annak tiszté' ben álla a püspöknek megy étöli távol létekor, vagy midőn a- kadályoztatva vala, helyette az ünnepélyes isteni szolgálatot tartani, a nyilvános bünhödőkre felügyelni, s a többi szent működéseket elvégezvén a városi papság erkölcse s szolgálatára vigyázni. Mai napon a városi archipresbyter tiszte kivált külső megyékben a káptalan dekánaéval fercserélte- tett. A mezei archipresbyterek a Chorpiispökök helyébe következtek. Miután tudni illik a püspökök szorosabb csatlakozást s függedelmet behozatni kívánnának, megyéjüket kisebb társoságokra oszták , mellyck határozott mezei lelkészek számából állván későbben mezei káptalanoknak ^capitula ruralia) neveztetének.E társaságoknak elöljárója vala aChorpüs- pök (archipresbyter ruralis vei Chorpiscopus) kinek tisztében állotta kerületeben helyeztetett furákra felügyelni, ezekben a keresztség s vezeklés szentségét a püspök helyett kiszól, gáltatni, s a papság életmódjára vigyázni. — E mezei káptalanok időv el társas káptalanokká változtattak, az archiprcs- hytevek pedig mai napig divatoznak ugyan, de kevés megkülönböztetéssel díszeinek. „Lásd egyházi történeteink II. k. köt. 28. §. 78. s. k. lapok. Pesten 1840. 22 I. §. Fődiakonok. A fődiakonok szinte úgy nyerék nevezetüket, mint a főpapok (archipresbyteri) valamint tudni illik az első a papok között főpapnak neveztetett (220. §.) úgy szinte az első a diakonok között, ki többnyire világi s törvényes ügyekben püspöke segítségére szolgált, fődiakonnak mondatott. Ezekis kétfélék valának a székes egyházi s a mezeiek. A fődiakonok
