Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
249 (örvények hozatnak, hogy használjanak, nem pedig hogy ártsanak.“ Minthogy tehát a püspök tisztéhez tartoznék, megyéjében a hívek üdvét minden erejénél fogva előmozdítani, s ki sem ismerné jobban a reája bizott hívek szükségeit mint maga a püspök, következik, hogy e jog felmentéseket a hí' veknek kiszolgáltatni, a püspököt illeti. Nem is ellenkezik e joggal hogy az alattvaló az elöljáró törvényét jogszerüleg felnem mentheti , minthogy a püspökök a római Pápa a zsi' natoknak inkább kormány társai, mint alattvalóinak mondandók. Hogy elvégre a püspökök e jogot, mellynél fogva az egyházi szabályok szigorúságától a híveket felmentik, már a régi Egyházban gyakorolták, abból mit társaik átviteté- séről egy megyéből a másikba, az ujonczok felszenteléséről, » a második házasságban élőkről értekezénk , nyilván kitetszik «). Azonban hogy kellessék a felmentések jogát a pápai fentartások jogával megegyeztetni, 151. §ban megmutattuk. 210. §. A szabályok áthágoit fegyhetik. A püspökök megyejökben az egyházi szabályok s törvények áthágoit lelki büntetésekkel fegyhetik, minthogy azon szent s lelki birodalomban (101 §.) mellyet Krisztus urunk Apostolainak s ezek utódainak tudni illik a püspököknek adott vala, a büntető hatalom is foglaltatik (100 §.), azonban a püs. pőkök az egyházi fegyek meghatározásában is mértéket s szabályt tariani kötelesek, tudni illik, hogy ki nem hallgatva kitsem Ítélhessenek meg, hogy üdvözítőnk szelíd szellemét követni elnefelejtsék, valamint maga is parancsold mondván : Tőiéin tanuljatok ki szelíd vagyok s alázatos 7). Ezt szinte a trienti zsinat is ajánla, illy szavakkal: „A tapasztalás ta- 6 6) Thomasin de vet. et nov. Ecetes, discipl. part. I. libr. II. Cap. 14. 7) Máté XI. 29.
