Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
21S is fentartani. Későbben másutt is mind nyugat mind kelet országokba:! divatoztak az apostoli helyettesek, minthogy legfőbb gondjok vala a római Pápáknak mind helyettesei mind más Rómából mindenhova küldött követek által, a hitet saz egyházi rendtartást épen fentartani, s részletes egyházak javait előmozdítani. Nem tagadhatni ugyan, hogy a IX. századtól küldött pápai követek sokasága itt ott nem tetszésre talált, de az is felveendő, hogy 1050-ik s köve kező év ék körül IX. Leo, II. Sándor, VII. Gergely Pápák alatt, majd az e- gész nyugati papság, szimoniába s feslettségbe merülvén, ő' római Pápák nagyobb felvigyázatát s szigorúságát szüksé gesnek tévé, annál inkább, minthogy a tartományi zsinatok i- para s felvigyázata tespedni kezdett. Innét következett hogv mint az akkori történetek bizonyítják , a legjáinborabb s tu- dósabb püspökök a pápai követek szükségét elismérek. Igaz ugyan hogy néinellyek a követek közül visszaélésekét is követtek el, s a Pápától kitűzött hatalmuknál tovább lépvén, kincsvágy s fukarságuk által több panaszok s kifogásoknak alkalmat nyújtottak 9). Ám visszaélésekből , mellyeket tehetségük korlátáit áthágó külön követek elkövettek, joga keletkezik-e valakinek magát a római szent Széket megbírálni , vagy pedig azon jogától, mellynél fogva , követeket küldhet megfosztani? ezt még azok sem állítják, kik illőnél nagyobb szabadsággal a követek héánnyait megfeddik. 185. §. \ í ta az állandó apostoli követségekről (nune iaturae). Midőn a római Pápa 1785. évben Bajor ország válas»- tó fejedelem kérelmére Münchenben apostoli követséget fel- állíttani, nagy vita támadt az állandó követségekről. E ti* 9 9) Bemard, consid. ad Eugen. III. et epist. 290.
