Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a
178 szolgáltatni szoktak, midán tudni illik a bűnhődő körűimé- nyeiből, xígymint annak töredelmességéből ipara, törekvése, s annak más személyes, vagy ideigi körülállásaiból elegendőnek vélték a már bételjesedett bündíj részét. Azonban minthogy a közép korban átalános búcsú divatba jönne, s túlságosan szaporodnék, III. Incze Pápa a IV. laterani zsinatban rendeletet hirdetett, mellynél fogva az Egyház fel- szenteltetése alkalmával adni szokott búcsút egy esztendőre, minden más búcsút pedig negyven napra korlátozd, annál inkább, hogy a római szent szék szinte e korlátokat tartaná f *). Ezen római Pápa rendeletéből szokás következett, minden nagyobb búcsú végett Egyház fejéhez folyamodni. Osztriában ha valaki bxícsút kiván, ezért püspökénél esedezik, ki az esedező kérelmét alaposnak elismérvén császári tetszvényt mind annak közvetlen kiszolgáltatására, mind annak további folyamodására, kérni köteleztetik. Magyar honunkban szinte minden Rómából kiszolgáltatott búcsúi breve tetszvény végett király eleibe terjesztendő, 155, §, Fent ártott bűnöktől, s egyházi fegyektől feloldani. A régi Egyház e jogot: fentartott bűnöket, vagy Egyházi fegyeket feloldani olly kevéssé ismerte, hogy az 1034. évben tartott limogesi zsinat a megyés püspök tudta nélkül Rómában kiszolgáltatott feloldozatokat érvényteleneknek jelentvén, tettel bizonyító, hogy a püspökök tisztében állott, minden esetekben biini, vagy fegyi áldozatot kiszolgáltatni * *)• Idő folytával azonban, hogy a nagyobb bűnösök annál szigorúbban fegyettessenek, s nagyobb bűnök bocsánatát annál nehezebben nyerhessék a püspökök nagyobi) bünoldozat végett azokat Rómába kíildék. Melly esetek is- 54 * 54) Cap. Xn . de poenit. et remiss. 55) Fleuri in diss. 5. Ilist. Eccles.
