Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a

alapították, a hívek Apostolok h sla'ki után a/.ok p Idáit követvén , s az apostoli egyházokhoz magokat csatolván, átalá ban mindnyájan, azaz, mind a lelki pásztorok, mind a hi vek a hagyomány mellet niaradának, valamint ezt a husvét tartásáról, s az eretnekektől kiszolgáltatott keresztségről támodt vita bizonyítja. Azonban Bingham * *) es Selvagius * p) szerint qz isteni tisztelethez tartozó szertartások rqár harmadik században nagyobb egyenlőségre hozatva, még azok is jobban határoz attak meg: ezt nazianzi Gergely munkáiból, jii többet elősorolt, tanuljuk. Idővel érsekek, s tartományi Zsinatok behozatása után , az illető tartományi egyházok az isteni tisztelet, s szertartásokra nézve az érseki egyházakat követvén, magokat azokhoz alhalmaztaták. Az agathi zsinqt 30ik egyházi törvénye ezen alkalmaztatásra nézve igy nyilatkozik: „Egyenlőrend mindnyájoktól alapíttassék, tartas. sék, s a püspökök , s papok az antifonák után rendszeressen kollekzákat mondjanak.“ Azonban könnyen érthető, hogy liturgiában, és liturgiái szertartásokban némelly különbségnek még sokáig léteznie kelletett, s egyedül az isteni tisztelet lényeges részeiben egyenlőség béhozattathatott. A keleti egyház szertartási egyenlőségére, az úgy nevezett apostoli sza bályok (24 §.) s az apostoli rendelkezések (25. §.) sokat ha tottak, A nyugati egyházokban‘pedig I. Incze Pápa azt ren- ^elyón, hogy mindnyájan a római Egyházat kövessék, szinte az egyenlőséget előmozdította. Decentiushoz küldött végzés levelében pedig igy szól: „Ki tagadhatja, vagy ki nem veszi észre, hogy mindenkinek azt megtartania kell , mi Pétertől a római Egyháznak adatott, s máig tartatott, jól tudván, hogy mi sem vétethetik fel, minek tekintélye nincsen, vagy

máshonnan béhozatottnak láíszatik-------azokat kik a római

Egyház intézményeitől eltávoznak, intsd meg, vagy pedig né'-5) Tom. III. antiquit, ecclcsiasl. lib. II. cap. 6. 36) antiq*

Christ. Tom. 3.