Cherrier Miklós János: Egyházi jog. 1. kötet : Az egyházi közjog (Nagyszombat, 1843) - 22.824a

170

kém kijelelni siess.“ Mindazáltal e buzgó Pápa átalános egyenlőséget nem eszközölhetett, minthogy sok ideig még különbség létezett a liturgiában, valamint a tovább is divatozó ambrusi mozarabiai, s franczia, liturgia ugyan azt bizonyítják. „Lásd Tompa de ritib. Tom. I.“

14-8. §.

Azt a jiturgia egységére nézve is gyakorolja.

A római Pápák azon törekvése, hogy egyenlő liturgia felvétessék, későbbi időkben sokkal jobban sikerült. Mert miután nagy Gergely fáradozását mellynél fogva Gelaslus Pápának liturgiáját kijavitá, s a tőle behozatott Lytániákat zsinatok is helyesel ék, a római liturgia, s a Pápák rendelkezései mindig nagyobb tekintélyt nyervén, olly annyira becsültettek, hogy a liturgia rendezését tárgyozó jogot egyedül a Pápáknak tulajdoníták. Mennyi érdemeket e tekintet, bői idővel magoknak szeresztek a Pápák, mind V. Pius, VIII* Kelemen, s VIII. Orbán Pápák a misekönyv javítására forditott munkái, mind a szertartások gyülekezetét rendesj&ő V. Sixtus fáradozásai elegendően bizonyítják (182. §.). Hogy pedig a római Pápának joga legyen, az egész Egyház átalános isteni tiszteletet rendelni, így mutatjuk: minthogy az isteni tisztelet, vagy is a liturgia az Egyház egységét előmozdító szer, s a hivek erkölcsének haladására s építésére szolgálló eszköz lenne, mellynél fogva a vallás az egyházi egység kötele erősödik, s fenntartatik, annak elrendelése főképen a Pápát illeti, mennyiben pedig az egész Egyházban egyenlően tartandó, egyedül a Pápától, mint az egész Egyház fejétől függ. Azonban az isteni tisztelet, vagy is a liturgia olly tárgy lévén, mellyben egyenlőséget (némelly őstanokhoz tartozó szertartásokat kivéve) már a nemzefek, mivelés, szertartások, haza, s szükség különbsége miatt tartani nem lehet, s tartani nem is szükséges, magától következik, hogy az isteni tisztelet rendelkezésében részt venni az Egyház nagyait, a Elöl-