Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

na; hanem, ficut fúr. tolvaj módgyára házun- i.Tefr;. kát meg-áffa: azért okofan, s’vigyázva rendelte dolgait, i. Előre meg-tette a’ Teftomento- mat, s’ minden jófzágátíil el-bútsiizott. 2. Lerázván magánil e’ világi gondot, minden gondolatit lelkére forditá : Generaliter ( a’ mint mondgyuk ) egéfz életéről töredelmes gyoonáít tett nagy buzgó fohafzkodáfok, s’könyhúlla- táfok között. 3. Alázatoílán térdre efvén, úgy vette magához az Ur Sz. Teflét, útra való eledelét; ki nem mondhatom, minémú éhező, fzomjuhozó zokogáfok között. 4. Hogy arra az utolsó ütközetre, mint valami erős bajnok, lelkét kéfzitené; a’ Sz. Olajt, s’utolsó kenetet maga elő-kérte, és hogy a’ Sz. Indulgentziák* ban utólfzor-is réfzes leheíTen, maga kévánta.

A’ többit Iftennek Sz. akarattyára, s’teftét, lelkét, s’ egéfzízen magát Iftennek mindenható kezeiben ajánlotta, s’ mondhatnám: Abiit, Elment. Accipere fibi regnum. Orfzágot venni ( s’ a’ mint eröflen reménlyúk ) Menyorfzágot. De még egy kevefsé, mig el nem bútsuzik; az halál kapuja, hadd maradgyon nyitva. Másként- is csak az efztelen fzúzeknek mondatott: Clau- fa eft janua. Bé-tétetett az ajtó.

Szerencsés halálát maga a’nap-is, a’mellyen meg-hólt, majd nyilván jelenti. Mert noha az

D 3 ham ( o ) m *5>

' amim

K

emK

.J.

k el tors.