Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

l.Cor. 9.

Philip.?.

*4 m ( o ) m

leg-kiíTebb hivalkodó fzókat-is, menyire lehetett , bé nem erefztett. Érzették el-fáradtt térdei, mellyeket, imádság közben, annyit fanyar- gatott. Érzette fzájának ize, mellyet annyi böjtökkel izetlenitett. Ritka dolog, talám, nem- is volt: hogy az Anya Sz. Egyháziul parancsolt böjtökót valaha meg-fzegte volna ; még arra íe vehették, hogy néha, a’ bojt ellen, genge, gyarló, beteges teliéhez valami kis engedelem- mel lenne. Azon felül, még a’ Bóldogságos Szűznek ünnepi előtt-is gyakorlottá a’ böjtökót. Annyira üldözte , fanyargatta ártatlan teliét; mondhatta Sz. Pállal: Cajtigo corpus meum. Sanyargatom a’ teltemet.

Ah! genge, finnyáfok pirúllyonak itten! Quorum Deus venter eft. A’ kiknek Illenek a’ has, kik csak a’ romlandó telinek, s’ halóknak ízolgálnak!

Nem igy a’mi Nemes lelkünk! Ó meg nem elégedett azzal, hogy kintsének feles réfzét Istennek áldozta; önnön magábúl-is kedves áldozatott tett. Ugyan-is a’ mortificatzió: fzere- tet áldozattya. Abban a’ pap a’ Sz. Lélek : az oltár a’ fziv: tűz a’ fzeretet: égő állat a’ teli’.jutalom a’ ditsőfség. Craft Conft 6. Ez ám a’ Nemes virtus: magát el-gyózni, magán uralkodni.

Mind