Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

is ( ° ) m

az okos lélek mind ezekkel élni, tudni-illik a * földi agyagon égi gyóngyökót venni. Homo quidam Nobilis. Egy Nemes ember. Accipere fi* bi regmim. magának orízágot venni.

De talám, azt mondod: Boldog, a’ kinek vagyon mibul adakozni. Adhat; mert, Bea-^.iQ tins eft magis dare, quam accipere. Boldogabb dolog adni, hogy íém el-venni. Volt néki,

nem tagadom én , mibul adakozni. De azt mondom: hogy fém ama régi Poétáktól költött Pandóra, vagy Amalthea ki-merithetetlen aranyos dzarva nem függött Háza oldalán; fém amaz arany fövényekkel bővelkedő Paélólus, vagy Ganges vizei nem folytak udvaránn. Hanem egy kultsa valanéki, a’ mellyet mindenkor magával hordozott, tudni-illik: Az Imádságban ki-fáradhatatlan nyelve. Mert az Imádság, a’ mint mondgya Sz. Gergely: Oratio eft clavis ad tbefaiiros Dei. Az Iften kincses tárházának kiáltsa , mellybűl az imádkozó ember, valamenvi kell, vehet, Urunk ajánláfa fzerént: QuidquidMarc.i orantes petitis, credite, quia accipietis. Valamiket imádkozván kértek, hidgyétek, hogy el- véfzitek. Ezzel a’ kultsal fzeizett ő mágának annyit, hogy a’ fzegényeknek-is bőven adakoz- haífon. Az ó élete, nem egyéb, hanem egy hofzfzú Imádság volt; mert a’ mint írva vaC 3 gyón: