Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

» ( o ) m

Lac.i8. gyón: Oportet femper orare. Szükség mindenkor imádkozni, fzűntelen imádkozott.

Nem fzámlálom a’ reggeli, eftvéli fzokott ajtatos, buzgó imádságit: hanem csak a’ fzűn- tel ént. El-jöttek hozzá az Úri vendégek: illendőképen fogadta, s’ alkalmaztatta okot; Deő ismét imádkozott. Sürgető fereggel jöttek az ceconomiai fzorgalmatos dolgok: de ő, azokat félre tévén, imádkozott; kérdezték hová ment? nem tudták, hol vagyon. De tudták, hogy Iítennel vagyon: mert ő imádkozott. Hlyen az Mennek kedves, Nemes fia ! gyakran befzéll az Iítennel. Háza, palotája mint egy templom vala, mellyben az Iften ditsirete fzűntelen zeng vala. Maga udvari népét, kicsimül fogva, nagyig, úgy hajtotta , fzoktatta az Imádságra: hogy az líten Sz. Annyának Sz. Koronáját, s’ olvasóját, minden nap fenn ízóval, maga jelen létében eí-mondanák. Úgy-is kellett lenni.

Tudni-illik: a’ mint tanult, fzokott Ifíiúságá- nak virágzó korában; mindenkor az áldott Sz. Szűznek, Ég, főid hatalmas Királyné Afzfzo- nyának (kinek-is ajtatos záfzlója alá, magát,s’ maga nevét, kétfzer-is, háromízor-is, bé-iratta) mint ollyan Anyának tekélletes fia, illendő tifz- tefségét mindenek fzivében terjefztette, ger- jefztette.

A?há-