Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

*o m ( o ) es

fzerette a’ fzegényekben, Iftennek képét. Mikor valami ollyas fzegény eló találkozott, meg- álitatta febefs lovait, nem tartotta hátra mara- dáfnak , mig a’ fzegényhez alamiíiiálkodó kezét ki-nyujtotta. Hafonlóképen, ha valami Ifpitál mellet, történt által menetele, meg-állapodott; ha fzáz lépéfnyire vólt-is, inafsát bé-futatta a’ bóv alamífnával, s5 meg-várta, mig vifzfzatért.

A’ mint el-járnak fokfzor a’ fzűk idők: úgy fzűkségét látván ízegény jobbágyinak-is , kóser ío.de vette ízavait Sz. Agoftonnak: Si anguftiantur Verb'Do vafa carnis, dilatentur fpatia charitatis. Ha fzo- rongattattnak a’ földi edények, Ízegények; nyif súnk ajtót, mutafsúnk mezót a’ kerefztényi fze- retetnek. Oh! hányfzor nyitotta, mutatta, n$m csak házának ajtaját; hanem tárházának minden féle javát az alatta valóknak! pénzét, gabonáját, marháját foha tolók meg nem tar- s.ifid.iib.tóttá, bőven ofztogatta, jól tudván: Terrena omnia fervando amittimus, largiendo fervamus• Hogy a’ földi jófzágot el-vefztyuk meg-tartván; meg-tartyuk ki-ofztogatván. Mert, a’ mint U- runk mondgya: két féle ellensége vagyon az ot- Matth. 6. thon heverő jóknak. JErugo, & tinea demoliuntur , fures fuj/ödiunt. Úgy mint kűlsó, és belső; külső a’ tolvainak ragadozó keze: belső,a’ rosdának, molynak eméfztó férge. De tudott

az