Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

«es ( o ) m 17

azlften volt néki arannya ezufte, s’Ieg-drágabb kincse e' világban. Azt mondá magában, a’ mit régen David: Si dedero fomnum oculis meisym.nu donec inveniam locum Domino ? Ha adok álmot üzemeimnek, mig helyt nem találok az Urnák? Azonnal, Seráphicus Sz. Ferencz fiainak fzámos ezerekbűl álló fzép Fundatziót tett maga örökségében; úgy mint T. N. Somogy Vármegyében , Mefztyegne nevű helységben; a’ melly- ben már-is, ugyan ezen I747dik eíztendönek 15dik Januarius napján,'a’ Méltóságos Vefz- primi Pűipőknek (Titulus) érdemes Vicáriuíía által, azon T. N. Vármegyének fzép frequen- tziájával, s’ nem kis coníölatziójával, bé-ishely- heztetrek, ( s’ a’ mint mondgyuk ) inftallaltattak- is. A’ hol éjjel, nappal, a mint már kezdették, menne, terjedne, nem maga hire, neve, hanem az Iftennek ditsöfsége.

Hirdeti az ó Iftenhez mutatott hajlandó ízívét , bövséges kezét a’ JESUS Tárfaságának nevezetes Trenchéni Collegiuma-is : kinek-is,

Iíten ditsóféégére, annyit adott, hogy a’jeles Benefa&ori köziben méltán fzámláltafsék, s’ örök emlékezettel tifzteltefsék.

így megyep töbrűl töbre az arannak ezűíl- nek parancsoló Nemes győzedelmes Ura! fem- mi kincsét, jófzágát nem kíméletté attól, a’kiC nek