Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

^ B ( o ) gl

Chylő Philofophus, valamint a’ Lídiái kő; úgy mond: meg-próbállya az aranyat, ezűftöt; úgy az arany, ezűft az embereket. Ha kévá- nod tudni: minémű az ember? Arannyal, ezű- ílel próbáld, s’ meg-ifméred. Oh melly ritka; a’ ki meg-állya ezt a’ fényes próba követ! Ecci.31. Az aranyról mondgya az Ur Iften: Qui pofi aunnn non abiit, probatus eft in illo. A’ ki az arany utánn nem ment, meg-próbáltatott abban, pfai. 67. Az ezűftrűl pedig: Ut excludant eos, qui probati funt arcento. Hogy ki rekesfzék azokat, kik meg-próbáltattak ezűftel.

Imé! melly ritka! csak egy volt, nem több, a’ ki meg-állotta ezen aranyas próbát. Qui probatus eft in illo. Meg-próbáltatott. Sokan voltak pedig, a’ kik meg nem állván, ki rekefz- tettek. Ut excludant eos. Hogy ki-rekesfzék ő- Ecci. s köt. Olly igaz az: Multos perdidit aurum, & argentum. Sokakat el-vefztett az arany, s’az ezűft.

Ah! forgott igen-is, de ugyan meg-is állott ezen az aranyos, ezűftös kisértetnek vefze- delmes próba kövén T. N. HUNYADI AN- TAL Ur! mert, nem hogy az arany utánn ment volna; de inkább majd minden arannyát ezűftét, arra fordította; hogy Iften ditsöfségét azzal gyarapítsa s’ mint egy aranyozza. Csak

az