Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

m ( o ) m K

dett kőz-napokon-is; tudván az Illeni fzeretet- nek, mindennap, ünnepe.

Nem hozom itt elöl: melly ajtatos buzgó- sággal vifeltetett az Oltár! Szentségben el-rejtett Iílenhez. Az időknek tükörét maga eleiben tette, s’ abbúl nézte magát, mint régenten David : Cogitavi dies antiquos. A’ régi napokat, pa Ah! melly kemény fzámott vett elsőben lelki ifméretitűl! melly fzivbéli zokogáfokkal, kefer- ves kőnyhullatá/okkal fíratta ; ha mi gyarlóságból efett apró fogyatkozáfokat talált ö magában ; úgy vitte a’ Sz Pcenitentziára; hogy tifz- ta ízálláílal kedveskedheíTen ízive hajlékában Illeni vendégének. Tudni-illik: magnes a’fze- retet a’ fzivek között, a’ íziveknek pedig legfőbb nemefsége Illeni fzeretet.

De még-is közelítsünk jobban a’ próba kőhöz. Azt mondgya Sz. Gergely: Probatio dilectionis , exhibitio eft operis. Nem erőtlen anya a’ fzeretet; hanem erős, jeles, nehéz cselekedeteket ízül. Micsoda? ha merem kérdeni; a’ nehéz dolgok kozott, nehezebb e’ világon? nehéz a’ túz között meg nem melegedni: nehéz a’ viz között meg nem nedvefedni: nehéz a’ tevének tő fokán által menni: de nehezebb, a’ fok kincs, és jófzág között, az Ment ízeret- ni. Senki az Mennek, s’ etczer s’mind Mám- monnak nem fzolgálhat. Chy-