Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

Joan.14

14 2£3 ( o ) Süf

nek templomi vattok ti. Azért-is maga fzivét mint egy oltárnak fzentelte, és azon az Iíteni fzeretetnek tűzét fzűntelen égette: minden igye- kezetinek, minden cselekedetinek első, utolsó czéllya, nem más, hanem az lilén volt. Mondhattad volna: lit énnél telly es ^ annyira elóment az Ifteni fzeretetben.

Életét, mint valami regulás íinór mellet, úgy vitte folytatta. Az lilén törvénye határá- búl ki nem léptete, tudván, hogy abban áll a’ fzeretet. Si diligitis me, mandata mea fervat e. Ha engem fzerettek, parancsolatimat meg-tar- tsátok. Meg-tartotta bizonyára fzorgalmatoíFan. Ünnep-napokon, feházi cselédivel, íe külső jobbágyival, foha ollyas munkát nem tétetett; ámbár az hátra maradás nem kis kárára fokfzor fordúlt-is. Bizonságom ebben az egéfz udvar ház;bizonságom jobbágyinak fzámtalan ferege.

Sőtt még az utazáíl-is, melly másként bizonyos okokra nézve, meg-engedtetik; de ő az alatta valóknak, mig az Illeni fzolgálatnak vége nem volt az helységben, foha fém engedte. Mindennél nagyobb volt előtte az lilén.

Mikor már érkezett valami jeles ünnep; oh melly ferénységgel, maga udvarival eggyűtt, fíetett az lilén házában; hogy a’ Sz. Miffe áldozaton jelen leheíTen! Nem kűlőmben cselekedett