Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
wó&xet 11 gyalázatos gyanuságra'? de Mária meg-nem indult erre, sött békével szenvedte ezt a sérelmes gyanu- ságot, ’s jól lehet ki-nyilatkoztatván férjének az L steni titkot, a Sz. Lélek munkáját, meg-szabadít- hatta volna magát ezen gyanúságtul, ö mindazonáltal inkáb az alázatosságot választván védelmül, az Úristenre bízta maga sorsát, ’s mind addig, még az Úr Isten ki-nem szabadította ótet ebbűi a’ nehéz gya- núságbul, tsendes békességgel szenvedte illy nagy gyalázatos njeg-aláztatását, és soha férjéhez azért semmi leg-kissebb kedvetlenséget se mutatott. — Fém szállott Mária betsületének ’s életének védelmezésé- re , de szóliott, midón Ersébeth Ötét magasztalván Isten Annyánah lenni köszöntette — valamint halga- tással, úgy szóval annak üdéjébe lehet az alázatosságot űzni — halgat Mária, hogy maga magát ne dítsérje, szóll, hogy másoknak ditséretét magának ne tulajdonítsa. Ersébeth Isten Annyának Ötét nyilván vallya, és hogy az Ö szavainak hallására reb- desni kezdett méhében magzatya, örömmel jelenti , boldognak nevezi vendégét, mivel hitelt adott az Istennek, és hogy azért bé-tellyesednék ö benne az Angyalnak ígérete, háláadó szível jövendöli: nem halgat most halván ditséretét Mária, a’ ki előbb hal- gatott a’ szörnyű gyanúságra, mert az alázatosság, melly előbb ötét halgatni kénszerítette, most hogy szóllyon kivánnya , és hogy maga ditséretét, annak, a’ kitűi minden jó származik, tulajdonítsa. Ersébeth dítséretére így felel Mária: Magasztallya az én lelkem az Urat, rebdes az én lelkem az én üdv őzé- tó Istenemben, minden emberek ugyan boldognak fognak engem nevezni, de nem másért, hanem hogy b 2 az
