Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

HI II'

.......i~ ~li~^ ~ lUTTf’1 Ilf Mi

■L

M a századik esztendeje, hogy a mi Boldogságos Szűz Anyánk Mária (így méltán nevezhetjük ötét, mi» vei az Isten Fiának, ki-érettünk bűnösökért ember fiává lenni, az ö Szent Méhében testben öltözni a- kart, valóságos Annya volt, következendöképen, minden bűnösöknek , a’ kiknek képében az ö Isten Fia öltözött, véghetetlen, és meg-foghatatlan irgal- masságábul, minket-is maga testvérivé, ’s Máriának maga Sz. Annyának fiaivá változtatott) ma, mondám , ez az Isten Fiának, és minden bűnösöknek Annya, az Atya Istennek leánya, a’ Szent Lélek Mát- kája, tsudálatos képében, mellyet itt Templomunkban, s oltárunkon tisztelünk könyvhullajtásival kegyes ortzáját ásztatván, Menynek Országábul, a’ hol örök boldogságban az Úr szine élőt dütsöitetik , hozzánk való szívességét,’s rólunk való gondolkodását tsudálatossan ugyan, de még-is bizonyossan, ’s nyilván ki-jelentette. Kezünkbe vannak az hittel meg-erosétetett bizonyságok, mellyekbűl ki-tetszik, hogy 1708-dik esztendőben Julius holnapnak ötödik napján siránkozott e’ Sz. Szűznek endétett képe, ’s

a 2 nem