Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
4 'gxxiyxm nem Sülömben, ugyan azon esztendőben tizedik és tizenegyedik Angustus holnapnak napjain : ’s már ez előtt 1663-dik esztendőben véres verétékkel izzadott. Julius holnapnak ötödik napja az, a’ melly- ben mind ezen említett tsudákrul emlékezvén, ezen Sz. Anyánkat nálunk lévő tsudálatos képében külö- nössen háláadó, ’s buzgón könyörgő szível tisztelni esztendőnként szoktuk : követték ebben a’ mi eleink Mojses’ intését, ki az Izraelitáktul meg-kívánta , hogy azon napot, mellyben az Úr Isten az Egyiptomi íogságbul őket ki-szabadétván, hozzájok való különös irgalmasságát több tsudák-által ki-nyilatkoz- tatta, különösön állandóul unnepelyék: Ezt a napot, úgymond , Mojses 2. K. 12. R. 14. v. emlékezetben tartsátok, és azt ünnepnek szentelyétek az Úrnak a ti nemzetségiekben örök tisztelettel. Ezt kívánom én-is tőletek Nagy-Szombat Városunknak lakosi! mert mit akart egyebet Isten ő Szent Felsége mind azon tsudákkal, mellyek templomunkban bol- dogságos Szűz Mária képén történtek , hanem min- ket-is az ördög rabságábul, mellybe a’ bűn által estünk, és a mellyet képez az Izraeliták fogsága, kiszabadítani'? Emlékezetben tartsátok tehát e’ mai napot, intlek benneteket K.r H. Mojsessel, és azt ünnepnek szentelyétek az Úrnak a’ ti nemzetségiekben örök tisztelettel* De föképen illik , hogy ma midőn ezen napot századik esztendőben elérnünk a felséges Istentűi meg-engedodött, azt duplázott háláadással, ’s buzgó- sággal ünnepélyük, Sz. Anyánk Máriának tiszteleté
