Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
ao Mert a' Világ böltsei az ékeíTen fzóllásban, az elmés okoskodásban az elmélkedés által ki taláitt okoknak, nem külömben, mint a’ le folyó lántznak fzemei egymásba kapcsolódnak, fzép, és rendes öfzve fűzésében kerefik a’ böltseséget, valamint hogy az erőt is az izmos, tsontos, velős Teltben, a5 fokaságban hajhalzák. Mi tsoda pedig, ha egy ki tanúltt bölts egy fél tudóst, vagy egy tanulatlant meg győzi, meg némétya? mi tsoda, ha egy oriáfi nagyságú, és erejű egy apró erőtelent a’ földhez ver, ha egy fzáz ezer emberbül álló Tábor öt, hat, vagy tiz ezer embert meg futamtat? Az a' böltseségnek valóságos tsudája, Atyámfiái, midőn éppen az homálosétya meg a’ Világ’ böltseségét, a’ mit ez bolondságnak, és efztelenségnek tart, valaminthogy az Illeni erőnek tsodája, midőn egy kisded erötelen egy Góliátot a’ földhez ver, egy tiz ezer emberbűi álló Tá- borotska fzáz ezer fokaságat fzéllel kerget, és Táborázásának helyét el foglallya. És éppen ez az Illeni böltseségnek, az Illeni erőnek munkálódáfa; mert, a’ mint i. Cor. i.Sz. Pál mondja, a’ Világ’ bolondit válafztotta az Ilten, hogy a böltseket meg fzégyenétse, és a’ Világ’ erőtle- nit válofztotta az Ilten, hogy az erőflekec meg fzégye- nyétse. O Atyámfiái, tsak az előtt fejtegeti ki magát az a’ Kriltus Urunk’ halálában el rejtett nagy böltseség, a’ ki arrúl gyakrabban, és ugyan ízívefíen elmélkedik, tsak a’ gyakor, és fzíves elmélkedés lépteti az embert arra a’ nagy tudományra, mellyre Sz. Pál Apóitól jutott, a ki minden tudományát, minden böltseségét a’ fel fefzét- i.Cor.2.2.tetett Kriltusban helyheztette: nem Ítéltem, úgy mond, hogy valamit tudjak, egyébb a’ fel fefzéttetett Jefus Kriítust; tsak a’ gyakor, és fzíves elmélkedés éreztetheti az emberrel azt az édes gyönyörűséget, azt a’ ízent ditse5S=Sfe= T,—-
