Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
ár ditsekedést, és kevélységet, mellyet Sz. Pál Apóitól érzett, a’ ki minden gyönyörűségét, minden ditsöíségéc Kriítus Urunk’ kerefztyéberí találta fel; távúi légyen, Gál. 6,14. úgy mond, tólem, hogy másban gyönyörködjem, másban ditsekedjem, mind a’ Kriítus jefus’ kerefztyében. Még egyet mondok minyájotoknak ugyan, de kiváltképpen azoknak fzámára, a’ kik ezt a’ Kriítus Urunk* halálárul folytatott befzédemet éppen úgy nevetik ki, mint Kriítus Urunk’ halálát, a’ kikelő adott elmélkedé- femet fzintén úgy efztelenségnek bolondságnak tartyák, mint azt, a’ mirül elmélkedtem, a’ kik egy Ruítonak bölcselkedését fokkal nagyobbra betslilik Sz. Pálnak minden tudományánál, sött az egéfz Sz. írás’ bizonyétásánál. Halyák tehát ezek a’ Kriítus Urunk’ haláláéul nevetséget üzo böltsek, mit tart, mit mond ugyan arrúl Ruífo, a’ kit Bálvány gyanánt imádnak* öfzve hafonlétván ez Kriítus Urunk’ halálát annak a’ nagy hirií Philofophusnak Socrátesnek halálával, így félti le mind a’ kettőt: So- crátesnek kedves Barátival folytatott belzélgetési köztt Emiié történt tsendes halálánál édeííebbet nem lehet kivánni. T°“1* p* Annál a’ Jefus Kriítus’ halálánál, a’ ki fzörnyú kinok, tsufolódáfok, fzidalmak, káromláfok közte adta ki lelkét, retteneteffebb nem lehet. Socrates a méreggel meg tölti poharat el yévén, meg áldotta, jót kívánt annak, a’ ki azt firva nyújtotta néki. Jefus a’ leg kegyetlenebb kin- záfoknak közepette könyörög imádkozik a’ dühös kínzókért, hóhérokért* Úgy vagyon, ha Socrates’ élete, és halála böltseségnek tartatik, a’ Jefus Kriífus’ élete, és halála még nagyobb böltseség, mert Illeni böltseség. Ez Rufsónak fedése. Meg felel azután arra az ellenvetésre, hogy talán az Evángeliomi Hiítoria, melly Kriífus Urunk’ életét, és halálát adja eló, tsabétó költemény, ’s azt mondja: Barátim, nem lehet iliy móddal C 3 Hí=s=€£-=-
