Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

US X ö X «

beftiarum forti/fimus ad nullius expavebit occur- finn♦ Hogy az fenevadak kozott leg - eröííebb orofzlány, jóllehet fenkinek fzine előtt meg nem ijed , mind-azon-által ha életének végére járó, és nyomában ellene indúlö halálnak ve- fzedelmes kelepczéjét meg-érzi, meg-is fzem- lélheti, kétség kivűl, fietve vifzfza íiet az mere- dék kőíziklák kozott való barlangjában, ott lappang, ott bujkálkodik, ott rejtekezik, hogy valamiként az halálnak birtoka alá ne kerétef- sék, orofzlányi leg-nagyobb ereiben, cfontyai- ban őfzve ne tőretefsék, le fe tapodtafsék.

Emezt meg-értvén, s’ bölcs elmétekkel felis érvén Szomorú Halgatóim, úgy tetzik én- nékem, mint ha meg-birálni kívánnátok tulajdon fzemelyemet, és vékony elmémnek, vékony mértékivei illyen hietö Ítéletet az iránt tétetni igyekeznétek: hogyha az oktalan barom állatok között az el-vetett, s’ leg-alább való, s’ leg-kiífebb csúfzó máfzó férgecske, ha az fenevadak között a’ leg-nagyobb erejű o- rofzlány, a’ midőn a* rofznak, vagy az jónak, az ártalmasnak, vagy az hafznosnak válofztá- sában nem alkalmatos, kűlőmbeztetésében nem elégséges , mert értelemmel fzűkős , és okofságtúl űrős, még-is cfupán terméfzetes in- dulattyátúl őíztőneztetik, élete meg-tartásának

B 3 jobb