Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

i* fä X o X &

jobb volta miátt az halállal mint egy fzemben állani irtózik, attúl félve, rettegve idegenedik.

Hogy ne tehát fokkal méltábban a’ jó, és rofz között válofztáft tehető,az haíznos,és ártalmas dolgok között fzűkséges rendéiért el-in- tézhetö okos értelemmel fel-ékefittetett emberi állat, a’ rettenetes halálnak cfak távorúl meg- fajdító árnyékátúl-is hogy ne félheffen, retteg- heflén, ifzonykodhafíön. Hogy ne tehát néhai Méltóságos Generális Ur-is bölcs elméjének kivált talentumival okoilan meg-fontolván, mee-visgálván az kár-valláft hamaráb okozó > hogy fém gyumőlcs-hozó halálnak gonofz tulajdonságit ? Hogy ne tehát annak meg-em- lékezésén, annál inkább el-tűrt, el-fzenvedett mérges nyilain, minden külső belső érzékenységiben fel ne háborodhatott volna?

Ahoz képért tudva vagyon az-is előttem, hogy leékrs, és tanúit Ur lévén hadi fegyver viídéfe mellett: midőn ideje, s űrófsége meg- engedtte fok fzép tudós, * éltei mes könyveknek olvasásában foglalatoskodván, ki-találta leg-elöfzer-is azokat az retteneteségeket, mel- lyeket maga előtt jártattya az Halál: az az fok féle térti bádgyodáíökat, fájdalmas nyavalyákat sínlődö, és súlyoíían kinlódó betegségeket: ki-tanulta azután azokat a’ fzőrnyűségeket,