Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
4 vaVom Úram, hogy vétkezett e’ nép fölötte nagy bűnnel, de kérlek, vagy botsásd-meg nékik e’ vétket, avagy ha néni tfelekefzed? töröly ki engem a5 Te könyvedbül, mellyet Írtál* Meg-is halgattatott ezen buzgó könyörgéfe Moyfesnek; mert azt mondá néki az Úr: Fac ceneum ferpentem, pone eum pro figno, qui percujjiis afpexerit eum, vivet. Num. C. z r. v. 8. Tlinálj egy réz kígyót, és tedd azt jelíil> a ki megsértetvén reá teként, él. Úgy-is lett, mert valaki a’ meg- sértetettek közül a tíináit réz kigyóra tekéntett, azonnal meggyógyult. Feö, és alatfon rendbéli, Egyházi, s-világi, Nemes, és Nemtelen Halgatóim! mit véltek, kit példázott? kit árnyé- kozott ez a pufztában fel - emeltetett réz kigyó ? hallottátok az el-olvaílatott mái Sz. Evangyeliomban, hogy ficut Moyfes amint Moyfes fel-magafztalta a’ kigyót a’ pufztában, úgy kell fel-magafztaltattni az Ember Fiának, t* i. a mi meg váltó Kri- flus Urunknak. Tehát az • fel-emeltetett értz kigyó, képe, árnyéka vala a’ kerefzt-fára fel-függefztetett Jélusnak; a’ vagyis amint Sz. Agoíton Doftor ferm. 106. de Tempo: fzól: cjfigies anei ferpentis fufpenfi figuram dcfignavit Dominica Crucis az felemeltetett réz kigyó képe vala a’ Kriílus kerefztének. Mert Mi, Mi! voltunk mindnyájan azok az hálá-adatlan ’Zűdók, kik alig teremtettünk, már-is a Teremtönk ellen pártot ütöttünk, alig ízületiünk, már-is az eredendő bűnnek mér- gétül meg sértetvén örökre meg-haltunk, s-talám már régen a’ pokolbéli kigyókíúl meg-is eméfztettünk volna, ha a mennyei Moyfes Atya Úr lilén nem könyörült volna rajtunk; de ez látván mind a pokolbéli kigyónak ifzonyú kegyetlenségét, mind a’ mi nagy vefzedelmlinket, a mint Moyfes a’ réz kigyót, úgy eö egyetlen egy fzerelmes Fiát a’ Kerefzt-fára fel-magafztalta, hogy minden a’ ki a’ pokolbéli kigyótul meg-febesét- tettvén reá teként, éljen. Mellyre való nézve nem de nem méltán fel-kiálthatok én itten bölts Salamonnal, és a’ régi Sihillákkal: 0! bcnediUum lignum, 0! lignum felix! in quo Teus ipfe pependit. Sap. C. 14. z>, 7. Sozom. lib. 2. c. r. Óh Ifiénsasfifceaas
