Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

leg-fzerelmetesbje bátorságoson lakik ő benne, mint az ágyban, egéíz nap mulatozik, és az ő vállai között meg-nyiígfzik, békc- íegben léfzen az ő helye, és az lakása Sionban. ke furcitetis, ne- e~ itilaie faciatis dile&um: Fel-ne kőltsétek, és fél-ne ferkentsé- tek a’ fzereimest, ISTEN’, és Emberek’ ízerelmesét, kinek élete el-enyéfzhetetlen , és ditsöséges emlekezetre, és áldásra méltó.

Hanem inkább hálákat adjunk a’ mi Felséges és Irgalmas IS- TENuuknek, hogy Convertit planflum tioßrum in gaudium nobis. Örömre változtatta a’ mi firalminkat minékűnk, illy PÉLDÁSan e1 ízímkivetésnek völgyéből ki-vezérelvén, e’ világon ditsöséges Hí- vatalra, és tifztes Méltóságra válafztván ötét, és ő általa mint alkalmatos efzköz által íok idvességes dolgokat folytatván és végezvén, ennyi ideig ezt a’ kedves zálogot nékünk engedvén, mint Rékeségnek Emberét, pállyafutása’rzéljához következendőképen örökös békeségnek el-romolhatatlan hajlékába juttatta.

PÉLDÁSan mondom: mert ez-is többi között az ő ki-múlásában tekintetre méltó, és Bóldogságos Szűz MÁRIÁhoz, Magyar Hazánk’ Nagy Afzfzonyához, régi Magyar Eleitől maradott nagy buzgóságának, nem kulőmbben azon Orfzágunk Patronája, e’ Hívéhez való fzeretetinek jeles és nagy bizonysága, hogy valamint e’múlandó Világra, Bóldogságos Szűznek Ünnepe Napján; akké- pen új és boldogabb életre, ugyan annak ditsöséges, ’s örvendetes fzületése’ Napján fzulettetett. Ezt ti magatoknak nyilvábban in Oriente &• Occidente, in Virgine Sole, a’ Szűzben (:melly dßro- nomuíok’ égi-jegyének tartarik:) fel-kelő, és ugyan azon jegy alatt enyéfzö Napban: ama’fcllyul való írással, rejfondsnt ultima f rimis i a végsőig egyez.n°\ az. elsőiveli ábrázoljátok.

A’ mi hátra vagyon, mindnyájan, és leg-inkább ti febke- nettetett Áldozó-Papok, Atyátok után Ízívesen bánkódó Szerzetes Rendek!

Efzembc jutott a’ mitolvaftam Szent Lukáts ÉvangyéliRa hetedik Réízének ötödik versében, ama’ Kriftustól meg-ditsértetett Százados felől: kinek egykor bizonyos kérése lévén az URnál, hogy foganatosabb volna esedezése, veve maga mellé egynéhány írás-tudót, és Tanító-Meftereket, kéri valaőket, hogy véle együtt könyörögnének, és kózbe-vetnék magokat a’JÉSUSnál, kik- is mint jo-akarójok’ kérésének helyt adának , és azonnal járulván azURhoz, Rogabant eum folicite, dicentes, dignus °ß ubboc UH praties ' diligit enim gentem noßram ■ Ó" Synagogam i,fi ttdifcavit nobis. Kérikjvala ötét izorgalnutosan, mondván: mel ó hogy ezt megD 2 tsele-