Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1

„£<\.

«a» (t)

izén hogy a* halálhoz kőzelítnek, hanem hogy fenki níntsen a’ ki annyi bátorságot végyen , hogy őket mit kell tseleked- niek, meg-intse: Már az elébbire térek, hallván ama’ fzókat, meg-nem háborodott, meg-nem ízomorodott, hanem lelkében épülvén, ISTENnek nagy hálákat adván, Dávid Királynak atnaTzavaira fakadóit: Lotatus fűm in bis qua di&a funt mihi, inpfait II4> Domum Domini ibimus t Meg-vígafztaltattam azokban mellyek nékem mondattattak, az UR’ Házába őrömmel mégyek, és Terem- tőjéhez íiető Lelkét meg-fzólítván, fel-kiálta: Convertere anima mea in requiem tua>n , quia Dominus benefecit tibi. Térj-viízfza én lelkem a* te nyúgodalmodba, mert az UR jól tett veled: És azonnal vég butsúját vévén e’ Világtól, kit régen meg-vetett vala immár, Felséges Kegyelmes Afzízonyától, kinek utolsó pihenésig tőkélletesen és híven fzolgála, és külőn-külőn Hazánkban tündöklő Columnáktói, mindenDicaßeriumoktol, Vármegyéktől, és Úri Vérségektől: Et mißt ALEXANDERß- Legatos fecundum verba dicens: Quoniam regrejfus fum in Regnum meum, &• fedi in ^ j fede Patrum meorum , & poffedi Regionem noßram. Es Kőveteket külde SÁNDOR ez igék fzerént mondván: Mivelhogy vilzíza-tértem az én Orfzágomba, és bé-űltem az én Atyáim’ ízékibe, és birtokomba vettem a’ mi Tartományunkat: El-válván tellyesen minden gondos foglalatosságitól, ISTENi elmélkedések között, nagy és tsudás békeséges-tűréssel várja vala halállal való végső tusakodá- fát, mellyet álomnak inkább nevezhetni.

Oh bár Orfzágunk’ közepén illy példásan (:a’ hol életedben jó erkőltsőkkel illatoztál:) hóltál volna meg jó Méltóság! hogy látta volna egélz Nemzet boldog ki-meneteledet, és tüköré lettél volna mind gazdagnak mind fzégénynek, és út mutató kalaúzza.

Szándékom ellen tovább mulatoztam e’ kőről Kereíztyének, mindjárt másra lépek, elég légyen egy Hazánkbéli jeles Vers-lzer- zővel ezeket felőle mondanom:

Nec mors proteritis tibi diß>ar contigit aEiis,

Eine bom claudi vita probata fölét.

Omnibus expletis facrd quo lege jubentur, morte MaLiber terreno car cere, ad aflra volas. ^ tris.

Nem vala kulőmbőzés élete és halála kozott, mert a’ jó életnek jo halál a’ ki-menetele. Ki minekutánna mindeneket az ISTEN’ és Anyafzentegvház’ tőrvénye fzerént ditséretesen el-végezett volna, meg-menekedvén földi fogságától, érdemekkel gazdag nagy Lelke, az őrők boldogságba fel-repüle.

C z Amazok-