Jáklin István (elefánti): Sagitta venenata az az: A' soha senkinek nem kedvező, hanem szüntelen kegyetlenkedő rettenetes halalnak meg-gyógyithatatlan mergeben martott éles nyilai (Nagyszombat, 1743) - 22.782.1
I UZ. 2. 47* 7bidt m. Amazokhoz mellyeket izent Job Pátriárkából elő-hozok va- la: (:hogy a’ honnan el-tert a’ befzédem arra viízfza-térjen:) tehetem azon bőtseit, meilyek ó benne tekéntetesebbek voltak, tudniaillik az ő mély alázatosságát, mellyel midón mindenektől tiízteltetnék, égig magafztaltatnék, tudta magát határozni, non efi exaltatum cor ejus j neque elati [unt oculi illius. A’ Koronás Prófétával mondom: fel-nemfiivalkodott az őízíve, íem izéméi fel-nem emelkedtek, bal és fzerentsés esetekben egyenlő állhatatosságát, elmés okosságát, mellyért Stupebant omnes qui eum audiebant, fu- per prudentia &• refronßs ejusy Almélkodnak vala mindnyájan a’ kik őtet hallgatják vala , az ő okosságán és feleletin. Ifteni fzolgá- latok’ gyakorlásában íerény buzgóságát, mellyektől femmi egyéb dolog (: ha tsak erőtlensége engedte:) őtet el-nem vonhatta; mivelhogy ő előtte minden dolgainál nagyobb vala az idvesség’ dolga, és kiváltképen Ifteni Malafztokban való bizodalmát: ebből ízár- mázott vala ama’ kőz-mondás, mellyet gyakorta hallottatok tőle: Nintsen lehetetlenség. De lássátok miképen ennek értelmét a’Szent írás fundámentomos igéjével kormányozta, tudván azt Szent Pálból, hogy; Omnia pojfum in eo, qui me confortat. Mindenek lehetségesek nékem abban, a’ ki engem’ erősít, tudniaillik, az UR’ fegítő és minket meg-előző Malafztjában, ezekből állott az ő hármas Nemessége, ezek nemzették az ő Vérét, ékesítették Hivatalát. El-nem hagyhatom a* mit olvastam Királyok második Könyvének tizen-kilentzedik réfzében, ama’ jámborról, meg-vén- hedett Berzellai gazdag és híres fő ember felől; ezt midőn , egykor Dávid Király vifzfza-térvén ízerentsésen Jérusálembe némelly ütközet után; hogy meg-jutalmazná hűségét ésízámos jótétemé- nyit, magával hívja vala mondván : Jere vélem hogy nyugodjál bátor- fágoson én-vélem Jérusálembe, mentegetvén magát, ez ige ízerént felele a’ Királynak; Quot funt dies annorum vitat, mea ut afcen- dam cum Rege in Jerufalem, OSlogenarius fum hodie, nunquid vigent fenfus mei ad difcernendum puave cr* amarum, non indigeo hac vicijftudine, obfecro ut revertar fervus tuus, &■ moriar in civitate mea, Mennyi napjai vágynak az én életem efztcndeinek, hogy fel-men- jek a’ Királlyal Jérusálembe, nyoltzvan elztendős vagyok ma, valljon élnek-é az én érzékenységűn, hogy az édeft a’ keserűtől meg-válaízízák, nem ízűkőlkodőm e* változás nélkül, kérlek hogy térjek - meg én te fzolgád, és varasomban haljak - meg. Hanem maj»a helyett egyetlen-egy Fiát ajánlván a’ Királynak, Utánna vete; Eft autem fervus tuus Chamaam, ipfe vadat tecum domine
