Leonhard, Joannes Michael: Egész esztendőbeli evangeliomok és azoknak magyarázattyaik (Buda, 1821) - 22.447
Ezen pillantattól fogva még jobban , mint az előtt, eltökélette Pilátus , Jésust szabadon bocsátani De a’Zsidók nagy lármával kiabálák az utszán: Ha te ezt az embert elbocsátod, nem vagy a’ Császár baráttya. Mert minden , ki magát Királlyá teszi, ellent áll a? Császárnak. Hallván Pilátus a beszédet, kivezetteté Jésust a’ házból, és itélo székébe ülvén, monda a’ Zsidóknak : íme, a ti Királyotok ! A’ Zsidók pedig lármázának: Vidd el, feszítsd meg! Mit? monda Pilátus, a’ ti Királytokat feszítsem-e meg? Feleiének a’ Főpapok. Nincs nekünk Királyunk, hanem csak Császárunk. A’ népnek, és Főpapoknak lármázása mindég inkább nagyobbodók. Midőn azért Pilátus látná , hogy minden igyekezete sikereden volna, és hogy a’ zendülés mindég jobban öregbednék, vi2et adattván magának, mosá kezeit az egész nép előtt, és monda: En ártatlan vagyok ezen Igaznak vérében. Feleli vetek ti arról. — Igen is> m* reánk jöjjön az 6 vére, kiáltá az egész nép, mi reánk és gyermekeinkre jöjjön. , Csak most cselekedek Pilatus akarattjok szerint. Elbocsátá a’ gyilkos és lázító Barabbást, Jésust pedig által adá nekik a’ megfeszíttetésre. Megfogák tehát Jésust az Igazgatónak Katonái, és bevivék a’ házba; levonák ott róla durva csúfolódás között a’ vörös bársony ruhát, és felöltöztetek ismét a’ maga ruhájába. Azután kivezeték a helyre, hol megfeszíttetnék.- Jésus a’ keresztet vállain vivé, és annak terhe alatt tántorga a kaponya helye felé, melly Zsidóul H o 1 g a t h á nak neveztetik. Az
