Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

40

7. Az Isten véletlenül szent, az az; tóle minden legkisebb rósz távol van, az erkölcsi jóhoz végetlenül vonzódván. Az Isten’ szentségét számitlan helyeken említi a’ Szentírás (Moj. II. 15. 11. v. 32. 4. Kir. II. Zsolt* 114. 13. Szentek legyetek, mert én is szent vagyok. Moj. III. Péí- I. 1. 16.) Ezekből látszik, hogy minden ügyekezetünkkel oda kell intézkednünk, hogy Istennek szentül szolgáljunk, megőrizvén az ó parancsolatját, a’ mi az erkölcsijóra való hivatkozás.

8. Az Isten végeden igaz, mert a’ jónak jutalmazója, a’ gonosznak büntetője , az az, szerzője az erkölcsi törvénynek és végrehajtója. Annál inkább imádnunk kell az Isten’ igazságosságát, mivel a' nélkül az erkölcsi törvénynek kívánt tekintete nem lenne. Minnyájunknak meg kell jelennünk az igaz Isten’ trónja előtt, elvegye kiki a’test’ tulajdonit, a’mint cselekedett jót, vagy rosszat. (Kor. II. 5.10.)

E földön szenvedő emberiségnek tehát az igazságos Istentől kell várni e’ földön szenvedésük’ ’s nem kis rövidségük’ pótját, mellyeken itt keresztül törve megnyugodjanak.

9. Az Isten végeden jó ’s irgalmas. Isten’ akaratja nem csak idvözííeni bennünket sz. törvényeinek megtartása által.