Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396
nem magától költötteknek, csak megismerteiteknek. Mert minthogy a’ dolgok’ viszonyait ’s befolyásait, mellyekből gondolkozás! elvek szefmt emeltetnek ki a’ szabad cselekvések’szabásai, nem szőtte; magától következik, bogy az ész séma’ dolgok’ viszonyait, sem azokkal egyezményes törvényeket nem képes megváltoztatni, sem önelveitól, ha csak magával ütközni nem akar, elállni; következően átlátja az ész , hogy erkölcsi törvények voltak , és igaz értelmükben léteztek, mielőtt azok’ léteiét elismérte. — Átlátja, hogy azonok igazak, ésváltozhatlanok, ha einem ismerné is azokat. Tehát mivel mit ok nélkül fölvenni, és okozatot ok nélkül megengedni nem képes az emberi ész, és az nem költi az erkölcsi törvényeket, hanem csak megismeri, és kihirdeti, valamely Fő valóságot szükségkép kell neki állítani, ki a’ dolgoknak épen ezen viszonyait az erkölcsi törvények’ alapjául tűzte ki, és annak is oly létet adott, hogy épen így, és nem máskép gondolhat. 2) Mihelyt a’ dolgok’ viszonyaiból kiemelte az ész az erkölcsi törvényeket, neki ezen törvényekkel ellenkező cselekedeteket megvetni, azokkal egyezményeseket pedig szükségkép kell elfogadni, mert különben magával ütköznék, a’ — 15 —
