Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

14

hekel pedig, mellyek 1. i. azon viszonyokkal ellenkeznek, neki rosszaikon keli, azoknak akár mi nemű következményei legyenek is. Íme a’ durva ember is kivánkozhaíik lopni a’ következő haszonért, hanem igazolni nem képes; mivel az azon rendnek van ellenévé, mellyel az okosság kiszabott.

Eképen a’ vizsgáló okossággal a' cselekvő is kifejti magát minden emberben , melly mindenik megismert 'viszonnyal egyezményes módot szab ki a' cselekvésre.

A’ cselekvő okosság minket az isten' isméidére vezérel. És ugyan:

1. Mihelyt az erkölcsileg jó és rósz cselekedetek köztti különbség ismeretes előttünk, tiistint ismerjük az erkölcsi törvényeket nagyobb vagy kisebb érthetőséggel. Mert az ész, midőn saját elveiből bizonyos viszonyokat kiemel, önmagával ellenkeznék, ha a’viszonyokkal egyezményes cselekedeteket nem parancsolná; az ellenkezőket nem tiltaná. Már az erkölcsi törvények, mihelyt előttünk ismeretesek ; az Istenhez vezérelnek. És ugyan:

1) Bárha a mívelellen ész természeténél fogva ’s saját elveiből az erkölcsi törvényeket ismeri; még is sejti azokat