Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

ii vekben is különbözők lehelnek, és önmagától határoztatik a’ cselekvésre, avagy szabad választású lénynek lenni magát látja; következően önokosságát cselekvőnek lenni. Már a’ cselekedetekben, millyekre szabadon határozza magát, tüs- tiiit különbözést vesz észre, midőn sorsát némellyek boldogabbá^ némellyek nyomorultabbá teszik. — És noha ezen különbsége a’ cselekedeteknek nem erkölcsi , melly csupán a’ cselekedetek’ következményei által nem határozódik ; még is az által oda intéztelik az ember, hogy ön tetteit vizsgálja meg. és öiitekeíségei- nek hasznát nyomozza ki, ’s így öntetteinek erkölcsi különbsége is ismeretes leend előtte. Mert midőn az ember’ vizsgáló okossága a’ kültárgyakra való elmel- íózhetlen hatása által fejlődik, és némelíy elmebéli elvekről megismerete van ; tüs- lint ezen elveket a létező tárgyakhoz alkalmazza, és a dolgoknak millyekkel összeköttetésben áll, némely magairánti viszonyait megismeri. — Már csak a’ iní-> véletlen ész is átlátja azon viszonyokkal némely cselekvéseket megegyezni, né- melíyeket pedig ellenkezni, és mint- hogy irtózik az ellenkezéstől, csak azon cselekvéseket igazolhatja, millyek az ismert viszonyokkal Összehangzók; «érnél-13 -