Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396
12 mindenha virágzott az Isten ismérete, ámbár néha helytelen 's fonák véleményekkel összekötve. Y. Miiépen fejti hi magát a' cselek- to ész. Valamint az ember természetes álla- potjában használ ja vizsgáló okosságát, és azt használva némelly általános elvekről nagyobb vagy kevesb’ érthetőséggel, a’ mint nagy obb vagy kisebb mértékben kifejlődik az okosság, van ismerete, melly elvekből a’ Fővalóságot következteti, és rudja: úgy a' cselekvő okosság is Jassan- kint kifejti magát, és a’vizsgáló okosság’ elveivel egyezményes szabályokat fedez föl. — Az ember a' természetet vizsgálva, észbeveszi azt a'temérdek különbséget, melyköztte, és egyéb teremtmények közt van. Midőn t. i. látja úgy működni egyéb teremtményeket, hogy azok’ működései mindig egyformák maradjanak, és hasonló körülményekben, hasonló módon mindig létre hozassanak ; midőn észreveszi, hogy egyéb teremtmények nem magok, hanem más által a’ cselekvésre határoz- tafnak; akkor egyszers’mind átlátja magától : öiiműködései ugyanazon körűimé-
