Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

van azon elvből az okos ember következteti, hogy e’temérdek világ" oka — bölcs, eszes, elmés; mert minden tudományos nyomozás nélkül is e’ temérdek világot fölvére, ’s egyszerüleg áttekintve, látja az ember, hogy e’ világ ’s miudenség temérdek sokféle részekből van összerakva, mellyek legszorosabban összefüggnek, a’ legszebb, legczélsze- rübb egészt teszik. Az ember észreveszi a" ezélokat, és azokhoz eljuttató eszközöket kézzel foghatja. — Ugyan azért a köz ész is önelveihez illőleg természeti állomásából bölcs és mindent jóltévő- leu elintéző fő okot következtet , ki a' természetben ezélokat tűzött ki, és hogy azok elérődjenek, eszközöket mutatott ki, mert különben okozatot ok nélkül gondolni, és magával ütközni kellene. Egyéb eránt az ember magában gondoló és elmés lény, és egyszersmind egyéb Fölénytől, kiuek neki létét kell köszönni, függvén, felíogja; tehát önmagában okozatot, elegendő ok nélkül a’ köz okosság’ elvei ellenévé megengedne, ha a’ természet’ Alkotóját, bölcsnek ’s jóllévő— nek föl nem lenné. —

Ezen általános előmenetelben, mellyel az emberi ész magát kifejtve követ, gyökerezik az ok: miért mindenütt, és