Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

234

hogy azt örökké lássák. A’ megvilágosi- tottak, tudósok pedig tündüklenek, mint az éghajlat’ fénye, ’s kik sokakat igas- ságra oktatnak, ragyognak mint égen a’ csillagok, mindig, és örökké. (12. 2. —) Az emberi lélek halhatatlanságáróli tudomány mint az erkölcsi jóság’ követésére vivő ösztön, és a’ sanyargatlatásokban vigasztaló leczke úgy terjesztetik elé; mert habár az igazak űldöztetnek, sanyargat- tatnak, és megölelteinek, csak földi sá- torjuk romlik el; de halhatatlan lelkűk ki- érdemíett jutalmát Istentől elveszik. Ok minden szenvedésektől, testi lelki bajoktól megmentve az elenyészketlen szép örömökben részt veendenek. Az igaz ember lelki szemeit minden szenvedések közit reinénytelve fordítja a’ boldog halhatatlanságra; és mivel az örök boldogság-’ eleve érzése felülmúlja a’ kevés ideig tartó gyötrelmeket , fölvigasztalódván , mintegy eltompulnak fájdalmai. Bölcs. 3. 1. ismét:

5. Eleazar a’ halálra intetvén a’ jövendő élet’jutalmáról, és büntetéséről bizonyos vallást tett mondván: Ha itt az emberek által kiszabott büntetést kikerülen- dein is ; a' Mindenhatónak keze előtt sem élvén, sem halván el nem futhatok. A’ Moj. törvényéhez szítók tehát hitték a’ lélek’ halhatatlanságát. Ez főleg (H. Ma-