Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

oliab. 7. 1. és a’ többi versekből leginkább kiviláglik. Hanem még is mind ezek az oklevelek homályos ismereteknek méltán képeztetnek, a’ Keresztényi Religio’hajnala előtt, mert nyilván vallja szent Pál Ap. (Ií. Kor. 1. 10.) hogy Jésus hozta világosra a’ halhatatlanságot. Tartsd ösz- sze (Mát. 22. 23. 33. Mát. 10. 28. Mát. 25.46. Mát. 16. 24. I. Kor. 7. 10.) Hát a’ pogány nemzedékről? Seneca és Cicero’ bizonyítása szerint a’ pogányok is készek voltak az emberi lélek’ halhatatlanságának lövésére, mert hazajáró, bolygó lelkeket képeztek. Idejárni, hogy a’holt- lak' országát hitték, emberekből képezett isteneket tiszteltek. (Sen. ep. 100. Cicero Tuse, quaest. I. 1. c. 16.) A’ keresztények közit máiglan divatkozó rettegés a’ boltiaktól ama pogány vallásban gyökerezik. A’ lélek’ halhatatlanságát tanitolták még Euclides, Plátó. Socrates pedig, ki Xenophon mestere vala, a’ lélek’ halhatat- lanságáróli hitét önhalálával pecsételte. Az embernek íenmagairáníi főbb viszonyai elő- terjesztvék, mellyek általán az erkölcs- tannakjkiilön magunk iránti kötelességeknek alapul szolgálnak. E’ viszonyokról! idomos ismereteinket az isteni Kijelentésből, az igasságok’ forrásából merítettük ; meÚy több izomban nyilatkozik a’ mi ren— 235