Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

333

Mojzes önrendeltetését és általa kihirdetett religiót a’ halhatatlanságról való tudományon nem alapitá, mert sokan a’ zsidók közzül igen testiek lévén, inkább ezen a’ világon a’ fiák’ unokák’ hosszasan lenyúló maradékokban való halhatatlanságra figyelmüket függesztették; azért nekik léginkább világi életet illető ígéretek tétettek, és fenyegetések is. (Y. Moj. 5.

6.) amaz inditóok’ elvételére kissé voltak fogékonyok; azonban tudva van, hogy a’ legrégibb időkben az emberi lélek’ halhatatlanságáról némely bárha vastag és homályos ismeretük volt; mert ők valamely Scheolt föld alatti nagy térségü üreget képzeltek, a’ hová a’ boltiaknak, jóknak, rosszaknak lelkei Ieszállottak, és ott nem víg ugyan, de nem is nyomor állapotban nagy csendességben ’s hallgatásban vannak. Hittek holttak’ országát, melly a’sírok' országától megkülönbözve létezett. Tartsd össze (meg IV. Mój. 18. 11. meg- meg 1. Kir. 28.) A’ lélek’ halhatatlanságáról! hitet a’ későbbi Próféták világosabban kezdették emlegetni, mert annak elvételére már több foghatósággal bírtak a’ zsidók. Dániel' fontos és világos szavai e’ következők : Azok közűi, kik a’ föld’ gyomrában alusznak, sokan fölébrednek; némellyek örök életre, mások gyalázatra,