Parlaghy Ferenc János: A' keresztény hit', remény' és szeretetnek főelvei (Kassa, 1840) - 22.396

elegendő ok nélkül. Valóban önmagái vizs­gálván az emberi lélek, tudja, bogy más­kép gondolkozni éppen nem képes, ma­gán a’ gondoló tehetségen alapulni, hogy így gondolkozzék; sőt mind magáróíi, mind az érezhető ’s tapasztalati adatokróli vizsga egyeztését dongába esni, ha va- lamellv okozatot ok nélkül képezne. — Hasonlóan a’ tagadhatlan okból az okozatot következteti az okosság; t. i. akárhol rend, titok , összeszövetkezés , mindenben egyetértés van ; ott szükség­kép szabad és lelkes okot állít. A’ másik átalános igazság, melly az ész’ természetében alapul, az ellenszól- lás elve. — Az ész’ lényegét teszi az egyezés, az ész ellenkezetet nem igazol­hat, sem nem képezhet mit, a’ miben ész­beli ellenkezés van, mert akkor azonon dolgot kellene neki állítani, és tagadni, ez észszörny. Innét nem csak a’ miveit, demiveletlen ember is, ha ama köz talpál­lításra visszaemlékeztetik szemilileg, ész­beveszi , tüstént azt fölfogui képes , és annak ellenév é gondolni sem tud, ha csak észnek lenni meg nem szűnnék. így négy szegü karikát, azon egy élő és holt em­bert gondolni nem képes az ész. Ezek az általános, nem tőlünk ki­gondolt, hanem az ész’természetében rej­— 8 —

Next

/
Thumbnails
Contents